Pontosan 40 éve lesz, hogy az Amerikai Egyesült Államok nevében Jimmy Carter amerikai elnök visszaadta a magyar nép számára (1978. január 6.-án) a Szent Koronát.

A korona még a második világháború végén került kalandos úton az Amerikai Egyesült Államok birtokába. Bár az akkori koronaőrök mindent megtettek annak érdekében, hogy államiságunk jelképe épségben átvészelje a veszélyes időket, idegen kézbe kerülését mégsem tudták megakadályozni. Utólag nehéz megmondani, hogyan alakult volna a sorsa, ha az amerikaiak nem veszik magukhoz megőrzésre, de annyi biztos, hogy hazatérése után ismét felmerült őrzésének kérdése.

Filmünk napjaink koronaőri hivatására szeretné röviden felhívni a figyelmet. A rájuk nehezedő felelősség csak akkor érthető meg igazán, ha felismerjük: nem csak egyszerű múzeumi tárgyról van szó. Maguk a koronaőrök sem tárgyként tekintenek rá. Önálló jogi személyisége van!

Ez azt jelenti, hogy a magyar közjogi gondolkodásban már az államalapítástól kezdve jelentős szerepet kapott. Ezt nevezhetjük „hagyománynak” is (később Szent Korona-tan néven említik). Egyszerűen fogalmazva: magyar uralkodót csak azután tekintették hazánkban törvényes királynak, ha a Szent Koronával koronázták meg. Nem számított, ha más koronát használtak. Sőt! Idővel az a felfogás alakult ki, hogy minden hatalom magától a Szent Koronától származik. Tudomásunk szerint ez az államelméleti felfogás egyedülálló és példanélküli a világban. Talán ennek is köszönhető, hogy végigkísérte történelmünket Szent Istvántól napjainkig?

Amellett, hogy államiságunk egyedülálló szimbóluma, külön figyelmet érdemel, mint képzőművészeti alkotás, melynek jelentőségével művészettörténeti tanulmányok sora foglalkozott. Például a korona zománcképeit a mai modern eljárások segítségével sem tudják még reprodukálni, és a szakértők sem tudják pontosan, hogyan készítették őket.

A Szent Korona tárgyi jelentősége azonban eltörpül az összetartozás szimbóluma mellett. A történelmi források szerint függetlenül a nemzetiségtől azt a személyt nevezték magyarnak, aki a Szent Korona országaiban polgári joggal bírt. Ma is minden egyes magyar, éljen bárhol és legyen akármilyen zűrzavar a világban, a Szent Korona részét képezi.

Maguk a koronaőrök is úgy tartják, hogy szolgálatban a magyar államiságot és benne minden magyart őriznek. Ez egy életre szóló köteléket jelent, ami már a koronaőri esküben is megnyilvánul.

Filmünk szereplője, Ugray Csaba szinte egész életében arra készült, hogy koronaőrré válhasson. A fizikai erőnléten és katonai alapismereteken túl komoly történelmi tudásra is szüksége volt ahhoz, hogy esküt tehessen.  A szolgálatra nem mindenki alkalmas. A gyakran órákon át tartó egyhelyben állást és ingerszegény környezetet kevesen tudják elviselni. Mindezek fényében kijelenthető, hogy a Magyar Honvédség legkiválóbb ifjai kerülnek ide.

Ezúton szeretnénk köszönetet mondani a honvédelmi tárcának, Magyar Honvédségnek, a Petőfi Laktanya munkatársainak, a Honvéd Koronaőrségnek, a Magyar Országgyűlés Hivatalának és a Magyar Koronaőrök Hagyományőrző Egyesületének, hogy segítették munkánkat.