Az Istvántelki Gőzösműhely - más néven Istvántelki Főműhely - hosszú múltra tekint vissza. Hivatalosan 1905-ben adták át és évtizedekig a hazai vasúti kocsik és gőzmozdonyok karbantartásának a fellegvára volt. A jelenleg Budapest IV. kerületében elhelyezkedő ipartelep egykoron hatalmas méreteket öltött. Sajnos azonban eljöttek a hanyatlás évei.
Egy novemberi napon, az esti órában hazaérünk. Otthonunkban sötét van, felkapcsoljuk a villanyt, bekapcsoljuk a tévét és közben elindítjuk a mosógépet is. Mindezt természetes módon és ösztönösen tesszük, ezért bizonyára bele sem gondolunk abba, hogy a konnektoron keresztül a villamos hálózathoz csatlakoztatott berendezések miért is tudnak működni.
Azt tudjuk, hogy az áram nem önmagából a konnektorból származik, hiszen azt első körben meg kell tudnunk termelni és a villamosenergia-hálózatokon keresztül el kell tudni juttatni a fogyasztókig. Elsőre ez talán egyszerűnek tűnik, de valójában mégsem az. Egy kihagyhatatlan láncszem még mindig hiányzik: a villamosenergia-rendszer irányítója. Hazánkban a MAVIR (Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt.) irányítása és üzemeltetése alatt áll a nemzeti nagyfeszültségű hálózat, amely az importból és a hazai erőművek termeléséből származó villamos energiát az elosztói hálózatokon keresztül eljuttatja a fogyasztókhoz, azaz hozzánk.
A Magyar Tudományos Akadémia Atommagkutató Intézetében jártunk, ahol megismertük Krasznahorkay Attilát, a Magfizikai Osztály vezetőjét és tudós kollégáit, akik azzal vonták magukra a világ figyelmét, hogy vélhetően felfedeztek egy új fizikai kölcsönhatást. A bő másfél évtizede tartó kutatás eredetileg az úgynevezett „sötét foton” megtalálásáért indult. A sötét foton a sötét anyag részecskéi közötti kölcsönhatást közvetítené, ahhoz hasonlóan, ahogy a foton (a fény teszi) a látható világunkban. Utóbb kiderült, hogy valami egészen másról van szó. Úgy tűnik, megtalálták a világ ötödik kölcsönhatását.
A Mátra gyönyörű vonulatai mindenkit, így bennünket is folyamatosan rabul ejtenek. A környéken való legutóbbi barangolásunk alkalmával egy olyan holdbéli táj tárult a szemünk elé, amelyen első ránézése semmilyen nyoma nem volt az életnek. Közelebbről megnézve azonban hatalmas, de inkább monumentálisnak mondható gépek voltak láthatóak a távolban, amelyek mellett az ott dolgozó emberek szinte eltörpültek. Ekkor döbbentünk rá, hogy nem a Holdra tévedtünk, hiszen a gépek tulajdonképpen azért dolgoznak, hogy kitermeljék az ott található lignitet, ami a közeli mátrai erőműbe kerül, és villamos energiát állítanak elő belőle. Egy pillanatra el is gondolkoztunk a látottakon és a villamos energia nélkülözhetetlen szerepén.