A szerednyei vár ma Ukrajna területén, Kárpátalján található Ungvár és Munkács közötti Szerednye városában. Vélhetően elhelyezkedéséről kaphatta a település a nevét, a „середина” szláv eredetű szó jelentése ugyanis közép, között stb.

A Nagyszőlős felé magasodó Kankó vár (vagy más néven Ugocsa vár) romja Kárpátalja egyik nevezetességei közé tartozik.

A Munkácsi vár - vagy más néven Palánk vár - ma Kárpátalja legnevezetesebb műemlékei közé tartozik.

Az elmúlt években felújított és restaurált épület rengeteg turistát vonz, de falai között gyakoriak a rendezvények és színvonalas kiállítások is. Ilyen volt a Munkácsy Mihály festmény kiállítás is még 2007-ben. A legtöbb magyar várhoz mérten láthatóan jó állapotban vészelte át a több mint évezredes történelmét. Története rendkívül gazdag és fordulatos. 

Szeretnénk megköszönni az említéseket:

• a Turista Magazin szerkesztőségének a Az Istvántelki gőzösműhely csodái
• a Szeretlek Magyarország munkatársainak A velünk élő történelem: így működik ma a 113 éves Istvántelki Gőzösműhely
• a Daily News Hungary angol nyelvű A steam locomotive depot in Hungary cikkéért,
• valamint a Hungary First továbbközléséért: Az Istvántelki Gőzösműhely.

Az Istvántelki Gőzösműhely - más néven Istvántelki Főműhely - hosszú múltra tekint vissza. Hivatalosan 1905-ben adták át és évtizedekig a hazai vasúti kocsik és gőzmozdonyok karbantartásának a fellegvára volt. A jelenleg Budapest IV. kerületében elhelyezkedő ipartelep egykoron hatalmas méreteket öltött. Sajnos azonban eljöttek a hanyatlás évei.

Korunkban a gyártási folyamatok automatizálása nem kedvez a régi mesterségek őrzőinek, és ez sajnos sok esetben a hagyományok eltűnésével fenyeget. Sallay Tibor a szegedi papucs történetén keresztül azonban megmutatta, hogy ragaszkodó elszántsággal a nehéz helyzetekből is van kiút. A papucskészítő mester ugyanis a családjából hozott szakmai tudással felvértezve tanulta meg a szegedi papucs készítésének rejtelmeit a mesterség utolsó ismerőjétől, Rátkai Sanyi bácsitól.

Egy novemberi napon, az esti órában hazaérünk. Otthonunkban sötét van, felkapcsoljuk a villanyt, bekapcsoljuk a tévét és közben elindítjuk a mosógépet is. Mindezt természetes módon és ösztönösen tesszük, ezért bizonyára bele sem gondolunk abba, hogy a konnektoron keresztül a villamos hálózathoz csatlakoztatott berendezések miért is tudnak működni.

Azt tudjuk, hogy az áram nem önmagából a konnektorból származik, hiszen azt első körben meg kell tudnunk termelni és a villamosenergia-hálózatokon keresztül el kell tudni juttatni a fogyasztókig. Elsőre ez talán egyszerűnek tűnik, de valójában mégsem az. Egy kihagyhatatlan láncszem még mindig hiányzik: a villamosenergia-rendszer irányítója. Hazánkban a MAVIR (Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt.) irányítása és üzemeltetése alatt áll a nemzeti nagyfeszültségű hálózat, amely az importból és a hazai erőművek termeléséből származó villamos energiát az elosztói hálózatokon keresztül eljuttatja a fogyasztókhoz, azaz hozzánk.

Kertész László az egyik utolsó zászlóvivője a legősibb mesterségek egyikének. Már az édesapja is kádár volt, így gyerekkorától kezdve beléivódott a szakma szeretete, melyben azóta is örömét leli.

A Magyar Tudományos Akadémia Atommagkutató Intézetében jártunk, ahol megismertük Krasznahorkay Attilát, a Magfizikai Osztály vezetőjét és tudós kollégáit, akik azzal vonták magukra a világ figyelmét, hogy vélhetően felfedeztek egy új fizikai kölcsönhatást. A bő másfél évtizede tartó kutatás eredetileg az úgynevezett „sötét foton” megtalálásáért indult. A sötét foton a sötét anyag részecskéi közötti kölcsönhatást közvetítené, ahhoz hasonlóan, ahogy a foton (a fény teszi) a látható világunkban. Utóbb kiderült, hogy valami egészen másról van szó. Úgy tűnik, megtalálták a világ ötödik kölcsönhatását.

Portrénk szereplője, Hajner Gyula az elhagyott épületekben  tárgyiasult, ha úgy tetszik „megkövesedett” múltat faggatja. Legyen szó vak ablakú, gyomos szovjet laktanyákról vagy rozsdamarta egykori gyárépületekről, Hajner Gyula videoblogjaiban visszapörgeti az idő kerekét.