Mi a titka a szép kalocsai hímzésnek?
Egész életünket befolyásolja a technikai fejlődés, az energia, a gyárak és az innovációk. A kalocsai hímzés a XIX. század második felében született (ekkor nyílt előnyomda Kalocsán), ám az asszonyok akkor jutottak erős színtartó fonalhoz, amikor 1912-ben fonalgyár jött létre Nagyatádon. A kalocsai hímzés szabad rajzos mintái, motívumai a házakon alkalmazott falfestés mintáit követték a hímzéseken is, de eredetileg az ókalocsai hímzés kizárólag fehér volt.
A mintákat az úgynevezett íróasszonyok kék vagy lila festékbe mártott tollal szabadon rögtönözve írták elő az anyagra. Az idő változásai a divatot is változtatták és a XIX. század végére új stílusjegyek és technikák jelentek meg. A lyukvarrás helyett a betöltött hímzés kezdett elterjedni, teret nyert a száröltés és a huroköltés. A századforduló körül az íróasszonyok második nemzedéke a régieken alapuló új hagyományokat teremtett. Szabad kreativitásuknak hatalmas lökést adott a már említett fonalgyár, így az 1930-as évektől tobzódtak a színek a kalocsai hímzéseken és a lányok öltözetén.
Ma már a színek meghatározóak. A nefelejcs csak kék lehet, a rózsa piros, a rózsaszínnel liliomféléket varrnak, de azért sokféle kéket írnak, nem csak nefelejcset. Van a szamárrágó, van az ázottka, van a konkó, „és a mi asszonyaink azok tudják, hogy az kék. Aki nem tudja, az már nem nagyon érti a kalocsait”.
„Szóval ezeket mind tudni kell azért, hogy igazi szép legyen a kalocsai hímzés.” Ez a titok.
Romsics Lászlóné Szarka Vera az utolsó íróasszonyok egyike, fontos lenne, hogy legyenek fiatal rajzolók és ne törjön meg a kalocsai hímzés generációja.
A filmet támogatta a TVEL orosz fűtőanyag gyártó vállalat.
