Csobánc váráról 1272-ben tesznek először írásos említést. Történészek szerint a vár építése az 1250-es években kezdődhetett. A festői környezetben fekvő kővár Veszprém Megyében a Csobánc hegyen található 378 méteres magasságban. Elhelyezkedése stratégiai fontosságúvá tette a viharos magyar történelem során.

Pontosan 40 éve lesz, hogy az Amerikai Egyesült Államok nevében Jimmy Carter amerikai elnök visszaadta a magyar nép számára (1978. január 6.-án) a Szent Koronát.

A korona még a második világháború végén került kalandos úton az Amerikai Egyesült Államok birtokába. Bár az akkori koronaőrök mindent megtettek annak érdekében, hogy államiságunk jelképe épségben átvészelje a veszélyes időket, idegen kézbe kerülését mégsem tudták megakadályozni. Utólag nehéz megmondani, hogyan alakult volna a sorsa, ha az amerikaiak nem veszik magukhoz megőrzésre, de annyi biztos, hogy hazatérése után ismét felmerült őrzésének kérdése.

Filmünk napjaink koronaőri hivatására szeretné röviden felhívni a figyelmet. A rájuk nehezedő felelősség csak akkor érthető meg igazán, ha felismerjük: nem csak egyszerű múzeumi tárgyról van szó. Maguk a koronaőrök sem tárgyként tekintenek rá. Önálló jogi személyisége van!

Gazdag néphagyományunk sorából ezúttal a sokak által talán kevésbé ismert tikverőzést mutatjuk be. Ezt a szokást valaha az egész Kárpát-medencében több tájegységen ismerték, mára azonban a Fejér megyei Moha községben ápolják egyedüliként ezt a vidám hagyományt.

Korunkban a gyártási folyamatok automatizálása nem kedvez a régi mesterségek őrzőinek, és ez sajnos sok esetben a hagyományok eltűnésével fenyeget. Sallay Tibor a szegedi papucs történetén keresztül azonban megmutatta, hogy ragaszkodó elszántsággal a nehéz helyzetekből is van kiút. A papucskészítő mester ugyanis a családjából hozott szakmai tudással felvértezve tanulta meg a szegedi papucs készítésének rejtelmeit a mesterség utolsó ismerőjétől, Rátkai Sanyi bácsitól.

A hely szelleme megigéz. Különösen igaz ez Aquincumra, amely a római kori Pannónia Inferior provincia székhelye volt a II. század elejétől.

Az Aquincumi Múzeum területén rendszeresen találkozhatunk római hagyományőrzőkkel. A feltárt aquincumi polgárváros falai között gyakorlatozva római katonák módjára őrzik az egykori Tizedik Gemina legió emlékét.

A birodalom katonái egyébként nem itt, hanem a mai Flórián téren található erődben állomásoztak. A hagyományőrzők római ruhát öltve élik a határvidéket a barbárok támadásaitól védő erődben kétezer éve élt katonák mindennapjait. Senecával vallják: Vivere militare est. - Az élet harc.

A filmet támogatta a TVEL orosz fűtőanyaggyártó vállalat. 

A télűző, tavaszköszöntő sokác hagyomány mélyen gyökerezik a mohácsiak életében. A telet és a sötétséget elűző, balkáni eredetű tavaszünnep erejét a mohácsi Busóudvarban tapasztalhattuk meg.

Mi a titka a szép kalocsai hímzésnek? 

Egész életünket befolyásolja a technikai fejlődés, az energia, a gyárak és az innovációk. A kalocsai hímzés a XIX. század második felében született (ekkor nyílt előnyomda Kalocsán), ám az asszonyok akkor jutottak erős színtartó fonalhoz, amikor 1912-ben fonalgyár jött létre Nagyatádon. A kalocsai hímzés szabad rajzos mintái, motívumai a házakon alkalmazott falfestés mintáit követték a hímzéseken is, de eredetileg az ókalocsai hímzés kizárólag fehér volt.

A mintákat az úgynevezett íróasszonyok kék vagy lila festékbe mártott tollal szabadon rögtönözve írták elő az anyagra. Az idő változásai a divatot is változtatták és a XIX. század végére új stílusjegyek és technikák jelentek meg. A lyukvarrás helyett a betöltött hímzés kezdett elterjedni, teret nyert a száröltés és a huroköltés. A századforduló körül az íróasszonyok második nemzedéke a régieken alapuló új hagyományokat teremtett. Szabad kreativitásuknak hatalmas lökést adott a már említett fonalgyár, így az 1930-as évektől tobzódtak a színek a kalocsai hímzéseken és a lányok öltözetén.

Ma már a színek meghatározóak. A nefelejcs csak kék lehet, a rózsa piros, a rózsaszínnel liliomféléket varrnak, de azért sokféle kéket írnak, nem csak nefelejcset. Van a szamárrágó, van az ázottka, van a konkó, „és a mi asszonyaink azok tudják, hogy az kék. Aki nem tudja, az már nem nagyon érti a kalocsait”.

„Szóval ezeket mind tudni kell azért, hogy igazi szép legyen a kalocsai hímzés.” Ez a titok.

Romsics Lászlóné Szarka Vera az utolsó íróasszonyok egyike, fontos lenne, hogy legyenek fiatal rajzolók és ne törjön meg a kalocsai hímzés generációja.

A filmet támogatta a TVEL orosz fűtőanyag gyártó vállalat.