A huszti vár ma Kárpátalján, Huszt városa mellett található. A 300 méteres magasságból szép kilátás nyílik a várat körbeölelő hegyekre és a Tiszára.
A mondák szerint Huszt várát 1090-ben, Szent László korában kezdték el építeni, és 1191-ben, III. Béla idején fejezhették be. Erről azonban írásos bizonyítékokat nem találtak. Legvalószínűbb, hogy az építkezések a tatárjárás után kezdődtek. A vár első írásos említése 1353-ból való.
Elhelyezkedése miatt stratégiai fontosságú volt a környék védelmében. Egyrészt az aknaszlatinai sóbányák útját biztosította, valamint a Toronyai-és a Tatár-hágó védelmét is innen látták el. Jelentősége meg is látszik a számtalanszor gazdát cserélt épület történetén. A régió szinte minden fontos történelmi alakja megfordult itt az évszázadok során, köztük vitézek, írók, költők.
1766. július 3-án több villámcsapás érte, aminek következtében a tetőszerkezete kigyulladt és a keletkezett tűzben lakosságának jelentős része is odaveszett. A vár romba dőlt.
Több legenda és irodalmi alkotás is halhatatlanná teszi Huszt várának emlékét. Legendák közül a legismertebb talán a Vörös-domb legendája, de érdemes elolvasni az alábbi két történetet is.
Két jelentős szépirodalmi emléket is szeretnénk kiemelni. Az egyik „Bornemissza Péter: Siralmas énnéköm” című verse. Bornemissza Péter költészetének egyik legjelentősebb darabja ez a búcsúének. A Siralmas énnéköm az 1550-es évek közepén keletkezett Huszt várában.
Bornemissza Péter : Siralmas énnéköm
Siralmas énnéköm tetüled megváltom,
Áldott Magyarország, tőled eltávoznom,
Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom!
Az Felföldet bírják az kevély nímötök.
Szerémségöt bírják az fene törökök,
Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom!
Engömet kergetnek az kevély némötök.
Engöm környülvettek az pogán törökök,
Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom!
Engöm eluntattak az magyari urak,
Kiűzték közőlök az egy igaz Istent.
Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom!
Legyön Isten hozzád, áldott Magyarország,
Mert nincsen tebenned semmi nagy uraság.
Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom!
Ez éneköt szörzék jó Husztnak várában,
Bornemisza Pétör az ő víg kedvében,
Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom!
A másik Kölcsey Ferenc: Huszt című epigrammája, amit a költő kárpátaljai utazásai után írt. Személyesen is látta a vár romjait, amik mély benyomást tettek rá.
Kölcsey Ferenc: Huszt
Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!
A Himnusz után talán ezek az egyik legismertebb sorai Kölcsey Ferencnek. Az 1831-ben keletkezett költemény a reformkor idején születik, amiben Kölcsey megfogalmazza saját szemléletét is. Mit ér a múlton keseregni, amikor a jelenért és a jövőért sokkal fontosabb tenni?
A vár napjainkban szabadon látogatható. Bejáratát Kölcsey Ferenc emléktáblája őrzi.
Forrás: Wikipedia
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.